Autós utazó, az aktív pihenést, a hűvös, hideg időjárást szerető és apartmanos szálláskedvelő vagyok.

Ha ki kéne választanom Európában három kedvenc helyemet, ahova a legszívesebben utazom, ezek azok.

1. Ausztriában a Linz – Salzburg – Innsbruck – Klagenfurt – Linz által határolt terület. Ez egy légvonalban 664km-es vonal.
2. Észak-Olaszország
3. Skócia, a Skót-Felföld

A két elsőhöz nyugodtan hozzávehetjük Szlovénia északnyugati területét és a Magas-Tátrát is.

Imádom a tengert is, de csak a sziklás tengerpartot és ha tengerparti helyet kell választanom, akkor az egyik legtutibb számomra az Amalfi-part és az Amalfi-parti települések. Az szerintem fantasztikus. De tengerparti nyaralásból nekem elég, ha két-három-négy évente megyek, ahogy jön az érzés. Természetesen szívesen megyek, ha Andici vagy barátaink óhaja azt kívánja, de én magamtól nem választom ennél gyakrabban. De elsősorban azért nem, mert egy tengerparti nyaralás nyári program, én meg eszkimó vagyok.

Miért ezekre a helyekre utazom a legszívesebben?

Ezeken a helyeken tudom magamat a lehető legmélyebb és a legjobb értelemben kipihenni és feltöltődni.

Számomra ezek a helyek testesítik meg a természeti adottságaikat tekintve a közel tökéletességet, a városok, települések szépségét, minőségét, a közlekedés, utak minőségét, a gasztronómiában is nyújtják azt, ami nekem megfelel és amikor ide utazom, azt látom és tapasztalom, ami engem a legjobban ki tud kapcsolni, fel tud tölteni. Egyfajta békés, nyugodt minőséget. Prémium kategória ott sok minden, de még nem túlhájpolt, túlextrázott, agyon sznobosított légkör fogad. Érződik, hogy ott „jól vannak az emberek”. Nem látni a felkapott turistaövezetekre jellemző üres külsőségeket, hanem békés, nyugodt, de aktív életet ad, rengeteg kikapcsolódási, sportolási lehetőséggel és ha arra van igényem, kulturális programokkal.

Mi nagyszerűen és abszolút hiánytalanul tudunk ketten utazni Andicivel, de vannak utak, ahova barátokkal szeretünk menni. Az egyik tipikusan társasági utazás egy síelés. Síelni szerintem kevésbé jó csak ketten menni. Számomra a hegyek és a hegyekben tett túrázások, barangolások az abszolút kedvenc.

A történelmet, a történelmi és kulturális örökségeinket is nagyon szeretem, kiváltképp a középkori várakat és szeretem az épületeket is. De van, amikor sziklás, tengerparti útra vágyom, máskor meg egy vagy több szép várost nézek meg szívesen. De alap, hogy bárhova megyek, a táj, a környezet legyen motiváló. Olyan környezet, ami önmagában hív az aktivitásra. Induljak el, csináljak valamit. Ne a szálláson tespedjek.

Minden utazásunk ezek valamelyikébe illik bele.

Mi a helyzet a tengerentúli utazásokkal?

Az, hogy már sok éve nem ülök repülőgépre. Fiatalabb koromban sokat repültem, de körülbelül 15 évvel ezelőtt utolért egy igen erős repülésfélelem és azóta nem ültem repülőgépen és eddig nem dolgoztam még ki magamból ezt a félelmemet. Idővel ennek a munkának is eljön az ideje.

Van több bakancslistás ország és hely, ahova el akarok jutni és amikor újra repülni fogok, ezekre a helyekre és országokba akarok utazni. Új-Zéland, Chile, Nepál + Himalája, Japán.

A Himalájában nagyon el szeretnék menni egy igazi, autentikus buddhista templomba és ha lehet, eltölteni ott pár napot, meditálni, elmélyülni a buddhista szerzetesekkel együtt.

Andici egyszer el szeretne menni egy egzotikus országba. Balira például. Balin a fehér tengerparton kívül van kulturális látnivaló is, ezért értelmesebb választás, de az általában divatos, menőnek számító trópusi sziget számomra totális pénzkidobás és fölösleges időtöltés, mert nekem túlságosan passzív.

Annak ellenére, hogy voltam már több, számomra is szimpatikus szállodában, ahol tényleg jól éreztem magamat, de alapvetően nem szeretem a szállodákat, aminek négy oka van. Az egyik a szűkösség. Én szeretem, ha van tér körülöttem. Ahol én is és a holmijaim is normálisan elférnek. Utálok szűkösködni, sakkozni a rendelkezésre álló hellyel. A szállodai szobák pedig nekem túl kicsik, szűkösek. Persze a tágas lakosztályok jók lehetnek. A következő a szállodák célközönsége. Tapasztalataim szerint a szállodákban – tisztelet a kivételeknek – más típusú ember jár, mint amilyen én vagyok. A harmadik ok a zsongás. Kedvelem, ha egy szálláshelyen van mozgás, vannak történések, de a túl nagy zizegést, zsongást nem szeretem. Egy szálloda, a benne lakó sok emberrel pedig olyan, mint egy méhkas. Az azonban elvitathatatlan tény, hogy egy minőségi szállodában a svédasztalos ételválaszték is nagy, ahol esélyesebb, hogy olyan ételeket tudok enni, ami nekem is megfelel és nekem is jól tud esni ennek kényelmi része. Végül egy szálloda alapvetően a passzívabb pihenési formát testesíti meg és írtam, hogy én inkább az aktív pihenés kedvelője vagyok.

Ma már, 51 éves koromra a minőségi, igényes, a természethez közeli apartman felel meg legjobban az ízlésemnek, személyiségemnek.

Az a jó utazás, ahol egy percre sem jutnak eszembe az otthoni megoldandó feladataim, kötelezettségeim, vagy ha eszembe is jutnak nincs semmi hatása és ahonnan sokkal több energiával, jó élménnyel, lelkesedéstől, tetterőtől kicsattanva jövök haza.

De ezen kívül van egy utazásnak több, számomra fontos részlete. Egy utazás szerintem arról is szól, hogy más dolgokat csináljak, mint amiket otthon, vagy, amikre otthon nincs vagy kevesebb időm van. Ha mondjuk otthon sokat olvasok, akkor egy utazásra ne vigyek könyvet. Az utazást szeretem az idegen környezet megismerésével tölteni. Figyelem a helyieket, átadom magadat annak a miliőnek, ahova utaztam. Szeretek időt tölteni az igazi, eredeti helyiek között. Szeretek elvegyülni, ha számomra jó helyre utazom. Hiszen ezért fizetek ki pénzt egy utazásra, hogy sok új, maradandó élménnyel térjek haza. Ha ugyan azokat a dolgokat csinálnám, mint otthon, vagy önálló szigetként lennék ott, minek megyek oda? Az otthon arra való, hogy az otthoni megszokott, biztonságot, stabilitást adó dolgaimat csináljam. Az utazás meg pont azokra, amiket otthon nem csinálok (annyit)

Törekszem olyan úticélt és olyan úti programot választani magamnak, ami teljesen leköti a figyelmemet, az elmémet és az energiáimat.

Nem a divat és a népszerűség alapján választok magamnak úticélt, hanem, amit én akarok, ami számomra elég izgalmas, érdekes és megnyugtató.

Végül két bölcselettel zárom az első részt.

„Jó útitárs mellett a világ is barátságosabb.”

                                                                                                                                                             Murakami Haruki

„Soha ne utazz olyan emberrel, akit nem szeretsz.”

                                                                                                                                                             Ernest Hemingway

Folytatom….