Tapasztalataim szerint még mindig nagy százalékban használatos a jegelés, mint a különféle sportokkal, mozgásokkal kapcsolatban lévő sérülések utáni regenerációt, gyógyulást elősegítő megoldás.

A jegelés lehet jogos és ésszerű megoldás, DE csak bizonyos esetekben, alkalmakkor.

Törekszem óvatos választ adni arra, amikor valaki mondjuk egy profi futballista példáját követve jegel.

„Igen. Értem. A focisták is így csinálják, de gondoljuk végig, hogy nekünk, abszolút hobbistaként biztos ugyan olyan megoldásra van e szükségünk, mint egy olyan embernek, aki komoly pénzekért focizik?

Amikor egy profi futballista egy tétmeccs közben lesérül és jegelik a sérülését, azért teszik, mert ott helyben, azonnal nincs mód hosszasabb, alaposabb gyógykezelésre. Pár perc alatt meg kell oldani a helyzetet, hogy a játékos igen rövid idő után vissza tudjon menni a pályára és gyakorlatileg ott, úgy folytatni a meccset, ahol a sérülése előtt.

Mindkettőre szükségünk van és részletezem, miért.

A kettő nem, vagy csak kis mértékben tudja helyettesíteni egymást.

Megjegyzés: Nem csak a sokat sportoló és a fizikailag aktív embereknek van szükségük erre a kettőre, hanem a sok ülőmunkával járó, illetve a statikus állapotokban sok időt eltöltő embereknek is. Ugyanis a sok egyhelyben levés rosszabbat tesz a rendszernek, mint a fizikailag aktív állapotok.

A nyújtásnak és a masszázsnak vannak egymástól eltérő és egymáshoz hasonló élettani hatásai, de nem elég csak az egyiket alkalmazni mert egyrészt más úton érik el a hatásokat, másrészt van különbség a két hatásmechanizmus között, harmadrészt és ez a legfontosabb, hogy egy összetetten terhelt testnek összetett karbantartási rendszerre van szüksége.

A hatásmechanizmusok.