A megelőzést tartom személy szerint a testi, lelki egészségünk talán legfontosabb, kulcs tényezőjének.

Ha valaki egy adott probléma észlelését követően azonnal nekiáll dolgozni a problémán és tud valódi megoldásokban gondolkodni, plusz ténylegesen komolyan veszi az előjeleket, nem vár, arra várva, hogy talán jobb lesz, akkor egyreszt még rövid vagy viszonylag rövid idő alatt, 100%-ban lehet gyógyítani a problémáját, másrészt nem kell olyan terápiás megoldásokat igénybe vennie, amik többnyire a tüneteket kezelik és nem oldják meg a problémák valódi gyökereit.

Nagyon sok ilyen esettel találkoztam már. A 36 évnyi versenysportjaim alatt például számtalan esettel találkoztam – sportolókkal és nem sportolókkal egyaránt – amikor egy probléma fokozatosan kialakuló, egyre erősödő fájdalmai és egyre rosszabbra forduló tünetei karöltve a halogatott problémamegoldással, majd az ezt követő türelmetlenség helytelen és elkeseredett döntésekbe hajszolta sz embert. Például szteroidkúrába.

Maradjunk a szteroidnál, ha már ezt a példát hoztam föl. Mit csinál a szteroid?

Erőteljes, agresszív és gyors gyulladáscsökkentést és fájdalomcsillapítást.

Mi a baj ezzel?

Egyrészt, hogy fölöslegesen és agresszíven nyúl bele a rendszerbe. Az agresszív beavatkozás sosem jó, mert szinte 100%, hogy lesz valamilyen káros, negatív utó-és mellékhatása. Másrészt, hogy nem oldja meg a probléma valódi gyökerét. Tehát duplán szar.

Mikor szokták alkalmazni? (A folyamat)

Ha az ember túl sokáig vár egy kialakult probléma megoldásával és ezért az adott probléma tünetegyüttese már majdnem az elviselhetetlenség határára emelkedett. A várakozás ideje alatt a probléma csak fokozódik és romlik, többek között azért, mert a sérült részt a problémától és a fájdalmaktól függetlenül ugyan úgy kéne használni. Ennek következményeként az idegrendszer durván túlterhelődik és egy idő után üvölteni kezd egy gyors és agresszív megoldásért, hogy: „Nem érdekel, mi az, csak múljon el!” A megoldás rendszerint olyan lesz, ami a fájdalmat és a gyulladást fogja enyhíteni, de a probléma gyökerét nem.

Sokan ilyenkor jönnek el hozzám masszázsokra, kezelésekre, ezen esetek nagy százalékában azonban a manuális kezelések nem lesznek elég jók, mert azokhoz sokkal több idő kell és ő azonnali javulást akar. Ráadásul a masszázs sok esetben egy túlságosan elhatalmasodott problémára már nem tud megoldást adni.

Tisztelet a kivételeknek, de a legtöbben még mindig főleg tüneti kezelésekben és megoldásokban gondolkodnak, ahelyett, hogy az igazi utat választanák. Egy másik tipikus láb probléma a sarkantyú, ami szintén 100% mértékben elkerülhető lenne, ha a delikvens a húszas, de maximum a harmincas éveitől elkezdene tudatosan foglalkozni nyújtásokkal, a teste karbantartásával.

Elég komoly pénzt föl merek tenni látatlanban, hogy hiába nem érzel még erősebb negatív tüneteket, nálad is vannak problémák a felszín alatt. Főleg, ha 40 év fölött vagy. De az emberek többsége feleslegesnek tartja a látszólag egészséges önmagával foglalkozni.

Szóval miért a prevenció összefoglalva?

Mert sokkal könnyebb és stresszmentesebb preventíven problémát megoldani, mint egy már kialakult probléma negatív tüneteitől szenvedni és/vagy kétségbeesetten orvosról orvosra, terápiából terápiába csoszogni, sokszor eredménytelenül.

Utolsó kérdésem:

„Mindezek után még mindig jó útnak és megoldásnak tartod a várakozást és a halogatást?

Ha megelégelted, gyere! Várlak szeretettel a kezeléseimre!”