Mit jelent az elnevezés és ez konkrétan, a gyakorlatban?
Ma már én elég nyers és szigorú vagyok másokkal, aminek az az egyik oka, hogy az ember, mint faj úgy működik, legalábbis jó sokan, hogy a negatív motiváció sokkal eredményesebb és erősebb, mint a pozitív motiváció. Nem tudom miért, de ma nagyon gyenge érv, hogy azért fordíts sok időt az egészségedre és a testi, lelki karbantartásra, hogy magasabb életminőségben tudj élni, hiszen, ha ez így lenne, nem lenne ennyi beteg, sérült, rossz állapotban lévő ember.
Én vagy bármilyen más terapeuta mindössze 10%-át tudja hozzátenni az egészségedhez, a többi 90% a Te, saját kezeidben, fejedben van. Ezt jelenti a címben szereplő „Egészség 90-10”. Ezt én így neveztem el.
Abban a gondolkodásban, hozzáállásban, szigorban, következetességben, hogy mit jelent számodra és mennyire fontos VALÓJÁBAN a saját egészséged!! Mi teszel meg a saját érdekedben és mikről vagy hajlandó lemondani a saját egészséged érdekében.
Ha egy betegség vagy fájdalmas probléma kialakult, akkor már persze, kell az orvos, na de itt az a lényeg, hogy MIÉRT jutottál el odáig? Nevezzük nevén a dolgokat, rizsa nélkül. Azért, mert a problémát megelőző 40 évben magas ívben tojtál az egészségedre. A sportra, a nyújtásokra, a hengerezésre, a magas minőségű táplálkozásra, a vitaminokra, a megfelelő mennyiségű vízivásra, a megfelelő minőségű pihenésre, a mentális, érzelmi minőségekre.
Az elmúlt 30-35 év tapasztalatai azt mutatják számomra - de tisztelet a kivételeknek - hogy az az 50-es éveit taposó ember aki a megelőző 40 évében nem foglalkozott az egészségével, az utána általában már sokkal kevésbé fog vele foglalkozni, hiszen nem ahhoz szokott hozzá. Én nem állítok személyesen senkiről semmit. Ezek általános érvényű dolgok, amiket én a tizenéves korom óta látok és tapasztalok. De láttam már nagyon szép felismeréseket és pálfordulásokat is középkorú emberektől, akik 50 éves koruk körül döbbentek rá, hogy baj van és most még talán nem késő tenni az egészségünkért.
De ehhez nagyon szigorú nézőpont és hozzáállásbeli fordulat kell!
Komoly elhatározás, döntés, elköteleződés és kitartás.
Mindezeket olvasva azt kell eldöntened, hogy bele akarsz e állni az egésztudatosság sztorijába? Tudom, hogy közel sem mindenki, de bízom benne, hogy sokan és egyre többen erre kapásból azt fogják válaszolni, hogy igen, hiszen problémáik, fájdalmaik vannak és mi emberek arra vagyunk bekódolva, hogy a problémáinkat, fájdalmainkat minél hamarabb szűntessük meg. De ez így van jól.
De hogy ez a döntésünk miket von valójában maga után?
Csak példákat kiragadva: Képes vagy meginni a napi 2-2.5-3 liter vizet? Hajlandó vagy áttérni egy sokkal szigorúbb táplálkozásra és ebbe több pénzt és fáradtságot beletenni? Amikor fáradtan hazaérsz egy fárasztó munkanapból, hajlandó vagy nekiállni még fél órát nyújtani? Amikor családi vagy baráti összejövetelen vagytok, egy terített asztalnál, finom ételekkel, süteményekkel, meg tudod állni, hogy csak keveset egyél, sokkal kevesebbet, mint a többiek? Hajlandó vagy beleállni, hogy legalább heti háromszor végezz valamilyen sportmozgást, edzést, súlyzós edzést is, mert meg kell erősítened az izmaidat! Ha a férjed/felséged, a családod, és a barátaid nem egészségtudatosak, akkor vagy annyira kemény és határozott, hogy azt mondd: Nem érdekel milyen a párom, a családom, a barátaim, én akkor is egészségtudatos leszek! Mered vállalni önmagadért a felelősséget, ki mersz állni önmagadért, szembemenni a pároddal, családoddal, a barátaiddal? Ugyanis, ha a párod, családod, barátaid nem egészségtudatosak, számíthatsz arra, hogy sok észosztást, megjegyzést, vagy akár kritikát is kaphatsz, amiket kulturált módon, türelmesen, de mind le kell kezelned.
Ezek és ehhez hasonlóak azok a kérdések, amikről döntéseket kell hoznod.
Végül pedig egy példa. Nem szokásom önmagammal példázódni, de most ezt teszem.
Én ritkán járok csak masszőrhöz, évi pár alkalommal és a fizikai testtel foglalkozó terapeutához, gyógytornászhoz vagy ilyen szakemberhez. A különféle mozgásszervi terápiákat meg Hála Istennek ennél is ritkábban kellett csak igénybe vennem eddigi életem során. Nem, illetve csak ritkán szoktak fájni a küönféle alkatrészeim és testrészeim most 52 évesen és ez nem a szerencse műve, hanem hogy én mindezeket bevállaltam, amikor az egészségtudatos döntésemet meghoztam és amiket ebben az utolsó előtti bekezdésben leírtam. Ezeken mind keresztülmentem. Rendszeresen kapok a mai napig megjegyzéseket.
