Mit jelent az elnevezés és ez konkrétan, a gyakorlatban?

Ma már én sokszor - természetesen udvariasan és tisztelettel - de nyers és szigorú vagyok másokkal, aminek az az egyik oka, hogy az elmúlt 30 év tapasztalatai azt mutatják nekem, hogy a legtöbb ember számára a negatív motiváció sokkal eredményesebb és erősebb, mint a pozitív motiváció. Nem tudom miért, de ma nagyon gyenge érv, hogy azért fordíts sok időt az egészségedre és a testi, lelki karbantartásra, hogy magasabb életminőségben tudj élni, hiszen, ha ez így működne, nem lenne ennyi beteg, sérült, rossz állapotban lévő ember.

A cím azt jelenti, hogy egy terapeuta, így én is, mindössze 10%-át tudja hozzátenni az egészségedhez, a testi, lelki állapotodhoz, a többi 90% a Te, saját kezeidben, fejedben van. Ezt én így neveztem el.

Abban a gondolkodásban, céltudatosságban, hozzáállásban, szigorban, következetességben, hogy mit jelent számunkra a testi, lelki egészség és mennyire fontos VALÓJÁBAN a saját egészségünk! Mit/miket teszünk meg a saját édekünkben és mikről vagyunk hajlandók lemondani a saját egészségünk érdekében. Egy eredmény és legyen az bármilyen eredmény az életünkben, mindig a lemondásokról szól. Ugyanis, amint egy döntésünk folyamán döntünk valami mellett, azonnal lemondunk egy vagy több másik - addig fontosnak vélt -  dologról. Én ma már probléma és zokszó nélkül képes vagyok elfogadni mások döntéseit, azokat is, amik a pusztulás, romlás, gyengülés felé visznek egy embert. Legyen ez az ember családtag, rokon vagy barát. Még akkor is, ha nagyon nem értek egyet. Nincs se jogom, se semmilyen felelősségem felnőtt embereket megváltoztatni vagy kritizálni a döntéseiket. Természetesen fáj és rosszul esik látnom, ha egy általam szeretett ember a pusztulás útján halad és nincs szándékában ezen változtatni, de én csak akkor segíthetek, ha segítséget, tanácsot kér tőlem.

Ha egy betegség vagy fájdalmas probléma kialakult, akkor már persze, kell az orvos, a szakember, de itt az a lényeg, hogy MIÉRT jutottál el odáig? Nevezzük nevén a dolgokat, rizsa nélkül. Azért, mert a problémát megelőző 20-40 évben magas ívben tojtál az egészségedre. A sportra, a nyújtásokra, a hengerezésre, a magas minőségű táplálkozásra, a vitaminokra, a megfelelő mennyiségű vízivásra, a megfelelő minőségű pihenésre, a mentális, érzelmi minőségekre, a belső békédre, egységedre.

Az elmúlt 30-35 év tapasztalatai továbbá azt is mutatják nekem - de tisztelet a kivételeknek - hogy az az 50-es éveit taposó ember aki a megelőző 30-40 évében nem foglalkozott az egészségével, az utána általában már sokkal kevésbé fog vele foglalkozni, hiszen nem ahhoz szokott hozzá. Nem úgy szocializálódott. Egy ennél idősebb, 70-80 éves ember meg pláne. Én nem állítok személyesen senkiről semmit. Ezek általános érvényű dolgok, amiket én tizenéves korom óta látok és tapasztalok. De láttam már nagyon szép felismeréseket és pálfordulásokat is középkorú emberektől, akik 50 éves koruk körül döbbentek rá, hogy baj van és most még talán nem késő tenni az egészségünkért.

De ehhez nagyon szigorú nézőpont és hozzáállásbeli fordulat kell!

Komoly elhatározás, döntés, elköteleződés és kitartás.

Mindezeket olvasva azt kell eldöntened, hogy bele akarsz e állni az egésztudatosság folyamatába? Nekem, mint masszőrnek/terapeutának az a célom, hogy a vendégeimmel ezt a erősen egészégtudatos  szemléletet, gondolkodásmódot és ennek a szemléletnek a fontosságát értessem és fogadtassam el, hogy ez a szemlélet olyan természetes része legyen a hétköznapjaiknak, mint a fogmosás. Tudom, hogy közel sem mindenki fogja ezt elfogadni, de arra törekszem, hogy sokan és egyre többen, hiszen problémáik, fájdalmaik vannak és mi emberek arra vagyunk bekódolva, hogy a problémáinkat, fájdalmainkat minél hamarabb szűntessük meg.

De hogy ez a döntésünk miket von valójában maga után?

Hatalmas különbség van a között, hogy egy problémáddal azért mész el egy szakemberhez, hogy Ő oldja meg a problémáidat vagy azért, hogy a szakember tudását fölhasználva és ezt a tudást segítségül hívva Te magad oldd meg a problémáidat, hogy Te magad dolgozz a problémáid megoldásán és egy idő után eljuss arra a szintre, hogy már magadtól is képes leszel eredményesen egészséges lenni.

Csak példákat kiragadva: Képes vagy meginni a napi 2-2.5-3 liter vizet? Hajlandó vagy áttérni egy sokkal szigorúbb táplálkozásra és ebbe több pénzt és fáradtságot beletenni? Amikor fáradtan hazaérsz egy fárasztó munkanapból, hajlandó vagy nekiállni még fél órát nyújtani? Amikor családi vagy baráti összejövetelen vagytok, egy terített asztalnál, finom ételekkel, süteményekkel, meg tudod állni, hogy csak keveset egyél, sokkal kevesebbet, mint a többiek? Hajlandó vagy beleállni, hogy legalább heti háromszor végezz valamilyen sportmozgást, edzést, súlyzós edzést is, mert meg kell erősítened az izmaidat! Ha a férjed/felséged, a családod, és a barátaid nem egészségtudatosak, akkor vagy annyira kemény és határozott, hogy azt mondd: Nem érdekel milyen a párom, a családom, a barátaim, én akkor is egészségtudatos leszek! Mered vállalni önmagadért a felelősséget, ki mersz állni önmagadért, szembemenni a pároddal, családoddal, a barátaiddal? Ugyanis, ha a párod, családod, barátaid nem egészségtudatosak, számíthatsz arra, hogy sok észosztást, megjegyzést, vagy akár kritikát is kaphatsz, amiket kulturált módon, türelmesen, de mind le kell kezelned.

Ezek és ehhez hasonlóak azok a kérdések, amikről döntéseket kell hoznod.

Végül pedig egy példa. Nem szokásom önmagammal példázódni, de most ezt teszem.

Én ritkán járok csak masszőrhöz, évi pár alkalommal és a fizikai testtel foglalkozó terapeutához, gyógytornászhoz vagy ilyen szakemberhez. A különféle mozgásszervi terápiákat meg Hála Istennek ennél is ritkábban kellett csak igénybe vennem eddigi életem során. Nem, illetve csak ritkán szoktak fájni a küönféle alkatrészeim és testrészeim most 52 évesen és ez nem a szerencse műve, hanem hogy én mindezeket bevállaltam, amikor az egészségtudatos döntésemet meghoztam és amiket ebben az utolsó előtti bekezdésben leírtam. Ezeken mind keresztülmentem. Rendszeresen kapok a mai napig megjegyzéseket, amiket sokszor a humor és viccelődés álcája mögé rejtenek, de valójában frusztráció, irigység, féltékenység, gyengeség húzódik meg mögöttük.