A munkám során nagyon sokszor tapasztalom vendégeimnél, de más, hétköznapi tevékenységeim közben is, hogy a ma embere - főleg városi környezetben - nehezen tud kikapcsolni, elengedni magát. Átadni magát teljesen egy általa választott alapvetően hobbi, rekreációs tevékenységnek.

Döbbenetes mennyiségű inger van körülöttünk, a világban, óriási mennyiségű fölösleges hatás, ér bennünket, a feladatok, a kötelezettségek, az elvárások, a nyomás, hogy az igazi pihenést, kikapcsolást és a csak egy dologra való koncentrálást igen nehéz megvalósítani.

A pihenés képessége és vágya persze megvan, de az elme és a lélek általában annyira terhelt, hogy nem tud az igény és a vágy megvalósulni. A minőségi pihenéshez ki kéne tisztítani az elmét, megszabadítani a fölösleges fecsegéstől, a zizegéstől, szabaddá, önállóvá kellene válnia.

Terhelt, állandóan fecsegő, szorongó, félelmekkel teli elmével nemcsak a lélek, de a test sem tudja magát megfelelően kipihenni, aminek a következményeit szerintem nem kell részleteznem. Ha nincs megfelelő pihenés, nincs megfelelő egészség sem. Az emésztés, a béltraktus, az immunrendszer is komoly problémákkal néz szembe, ha rossz a pihenés mennyisége, minősége. Az alvás és az immunrendszer kapcsolatáról írok még később egy-két mondatot.

Szóval első lépésben meg kéne tisztítani, föl kéne szabadítani az elmét, hogy ki tudjon kapcsolni, el tudjon lazulni.

De hogyan?

Ez nem a legegyszerűbb és legegyértelműbb válasz. Az elméje megtisztítását, fölszabadítását, a bennünk lévő frusztrációk, félelmek kezelését, ezek megoldásait mindenkinek saját magának, a saját szájíze szerint kell megtalálnia, kialakítania. Tehetek és teszek javaslatokat, de ezek a legjobb esetben is csak iránymutatásul szolgálhatnak. Amiket én csinálok, ami nekem a legjobban bevált az elmém, lelkem megerősítésében, megtisztításában - ami persze közel sem biztos, hogy másnak is ugyan ilyen jól be fog válni - nálam két dolog. Az első a spirituális önmunka, a másik, bármilyen furcsán hangzik, a lovak, a lovakkal való munka, együttlét.

Az utóbbi sok magyarázatra azért nem szorul szerintem, mert nálam a lovak egyfajta ősi, elemi kötődés, amit, ha valaki megért, annak nem kell nagyon részleteznem, akitől meg távolabb van, annak pár sor alatt nem fogom tudni elmagyarázni. Rengeteget tanulok lovaktól és ezt én sok mindenre fölhasználom, többek között az egyén fejlődésemre, a lelki, mentális erősödésemre, a belső békém, csendem fejlesztésére is.

A spirituális önmunka során pedig egyre erősebben alakul ki, válik világossá, egyértelművé ki vagyok én, mit akarok magamtól, mi az igazi szerepem a világban, mi az igazi hivatásom, hitvallásom és ez igen erőteljes pozitív hatással van önmagamra, a lelki békémre, a nyugalmamra, magabiztosságomra, önértékelésemre. Ennek hatására egyre boldogabbá válik Andicivel való házasságom, a szüleimmel, barátainkkal való kapcsolatom.

Tudjuk, hogy van az aktiív és passzív pihenés. Az aktív pihenést hívhatjuk regenerációnak is. A passzív pihenés az alvás például. Mindkettőre szükségünk van. Az, hogy kinek mi számít aktív pihenésnek, szintén egyéni. Nekem a sportjaim és az, amiket az utazással kapcsolatos cikkem első részében leírtam.

A teljes passzív pihenés pedig az, amikor sem a fizikai testet, sem az elmét, sem pedig az idegrendszert nem éri semmi olyan hatás, ami érzékelhető negatív válaszreakciót vált ki belőlünk.

Sok tevékenység végzése közben pihenhetünk. Egy kedvelt TV műsor, egy jó könyv olvasása, séta egy jó helyen. Ezek jellemzően passzív pihenési formák, bár a séta már aktív módozat. Aktív pihenésnél az a jó, ami után sokkalta energikusabbak, erősebbek leszünk. Valójában kevésbé számít milyen pihenési formát választunk, fontosabb az, hogy azt milyen hozzáállással, milyen mentális, pszichés állapotban tesszük. Hiába van sok időnk pihenésre, ha zizik, feszültek, nyugtalanok vagyunk, tele van a fejünk, akkor minden erőlködésünk ellenére sem fogjuk tudni magunkat minőségi módon kipihenni. A mai divatos telefonnyomkodás azonban egyik pihenési formának sem igazán felel meg. Úgyhogy, ha valóban pihenni szeretnél, ne fecséreld a telefonod nyomkodására az értékes idődet.

Vannak, akik TV, rádió, vagy lámpafény mellett alszanak, mert elmondásaik szerint csak úgy tudnak aludni. Aludni lehetséges, hogy csak úgy tudnak, vagy a félelmeik, vagy bizonyos mentális problémák miatt, de azt is tudnod kell, hogy a psziché ilyenkor képtelen normálisan pihenni. Lehetséges, hogy azt gondolod, hogy tudsz így megfelelően pihenni, de ez nem igaz. Van egy, az alvási ciklust irányító hormon, a neve melatonin. Melatonin csak teljes sötétségben és csendben tud termelődni. Ha nem termelődik megfelelő mennyiségű ilyen hormon, a test nem tud megfelelően pihenni, bármit is hiszel. Ha nem termelődik megfelelő mennyiségű melatonin éjszaka, az immunrendszer nem tud megfelelően regenerálódni, mert a működésük összhangban van.

Azaz minőségi pihenés nélkül, nincs jó immunrendszer sem, ahogy írtam föntebb és így sokkal kiszolgáltatottabbá válunk a kórokozókkal szemben. Tehát a nem megfelelő pihenés idegileg és immunitásban is sérülékenyebbé tesz bennünket.

Más típusú pihenés kell a léleknek és a testnek. A testünk egyszerűbb rendszer. Könnyebben ki tudja pihenni magát. A lelkünk ennél egy fokkal összetettebb, mélyebb. Az, hogy a lelkünk aktuális állapotának kipihenéséhez éppen milyen típusú pihenési forma szükséges, az szintén nagyon egyéni. Lehet elég neki, ha mondjuk csak nézzük a fákat, a tengert, hegyeket és közben törekszünk lecsendesíteni. Buddha bölcselete nyomán: „Nincs tartalom, csak a látvány van. Érzések vannak. Érzékelés.”

Észrevehetjük saját magunkat.

A ma embere hajlamos frusztrálónak, idegesítőnek megélni a teljes ellazulást, a csendet, a békességet, a lelassulást és ha ténylegesen pihensz, hajlamos vagy azt hinni, hogy nem csinálsz semmit és ez értéktelen. Ez a fölgyorsult, szélsebesen robogó világunknak és annak a brutális ingerhalmaznak, nyomásnak az eredménye, ami ma ér minket. Pedig tévedés ezt hinni, hiszen pihensz, ami erősen alukértékelt és értékes tevékenység.

Igaz, ami igaz, hogy manapság, mint sok másban, itt is érvényesülnek a végletek.

Amikor egy fiatal, huszonéves két szék arrébb pakolása után leül pihenni, mert ő elfáradt. Az egészséges erőlködés és az erőfeszítések talán még nem mentek ki 100%-ig a divatból és bízom benne, hogy a mindenkori teljesítményekért még ma is meg kell dolgozni, mert baromi rosszat tesz az embernek, ha semmiért kap meg javakat.

Tanuljunk meg pihenni, ha kiérdemeltük azt és merjünk is pihenni. Legyünk elég erősek, hogy ne érezzük magunkat kellemetlenül és értéktelennek, ha annyit kérdeznek tőlünk:: „Te mit csinálsz éppen?”

Pihenek.