Egy általam kifejezetten fontosnak tartott állapotról, illetve folyamatról írok. A saját életemben erőteljesen törekszem erre és azt tapasztalom, hogy igen pozitív hatásai vannak annak, hogy tudatosan törekszem egyszerűsíteni az életemet, a gondolkodásomat, a hozzáállásomat, a tevékenységeimet. Én az egészségem mellett ezt tartom az egyik legfontosabbnak.

Ha ki kéne választanom a saját írásaim közül a top hármat, ez lenne az egyik.

De mi is ez valójában? Milyen egyszerűségről beszélek?

Egyfajta tisztaságról, egyértelműségről az életünkben. Ahol nincs külsőség, nincs máz, nincs rizsa, nincs mellébeszélés, nincs sallang. Az élet legjobb dolgai egyszerű dolgok. A legjobb megoldások mindig egyszerűek.

A stressz a mai, modern korunk talán legelterjedtebb, legtöbbet hangoztatott következménye, állapota és ebben az írásomban azt boncolgatom, hogy mi lehet az oka annak, hogy még egy teljesen nyugodt, békés, harmonikus környezetben sem tudjuk kivonni magunkat a stressz alól. Mivel évek óta végzünk Andici feleségemmel spirituális önmunkát és ennek a munkának a részét képezi a stresszel való munka is, így ebben az írásomban a saját véleményemet és megfigyeléseimet a tanultakkal is ötvözöm.

Mivel állatokkal is foglalkoztam korábban, elsősorban 6 évig lovakkal, ezért rendszeresen hozok példát tőlük és a stressz kiváló téma ehhez, hiszen az állatok nem stresszelnek. Emberi mércével mért stressz legalábbis nem létezik állatoknál, lovaknál.

Miért nem?

Problémája minden élőlénynek van. Embernek, állatnak egyaránt. Hiszen érzései az állatoknak is vannak. Ők a problémákra természetesen nem emberi módon tekintenek és nem hozzánk hasonlóan értelmezik azokat, de problémáik nekik is vannak.

A mindig többre vágyás genetikailag van belénk kódolva. Ha fő vonalakban megnézzük az ember egyedfejlődését, könnyen belátható ez az ősi program és ez alól senki nem vonhatja ki magát. Nagy erőlködéssel el lehet nyomni ezt a vágyunkat, ha valakinek célja ez, de nem biztos, hogy érdemes, hiszen egy ősidők óta létező, 3 milliárd éves alap ösztönünkről van szó, tehát nem elnyomni kell, hanem megtanulni bánni vele és értelmesen fölhasználni.

Egyáltalán nem baj, hogy az ember rendelkezik ezzel a vággyal, hiszen remek dolgok sültek már ki belőle az elmúlt évmilliók óta, amióta két lábon kezdtünk járni. A nagy baj ezzel a vággyal az, hogy ezen az ősi programon kívül sok egyéb, nem éppen pozitív tulajdonság, érzés, program fut bennünk – megfelelési kényszer, különféle frusztrációk, szorongás, félelmek, kisebbrendűségi komplexus – amik miatt a mindig többre vágyást nem hasznos, előrevivő és építő produktumokra használja sok ember, hanem ezeknek a negatív érzéseinek a kielégítésére, pótlására, ellensúlyozására. Magamutogatásra, a megalomániájának megmutatására, és/vagy fölösleges felhalmozásra.

Bizonyos életkorunkhoz elérve a tudatosabb embereknél előjönnek különféle, identitásunkkal kapcsolatos kérdések.

Kik is vagyunk valójában? Mit akarunk az életünktől? A vágyaink, céljaink tényleg szolgálnak minket és előrevisznek az életünkben, vagy csak úgy lógnak a levegőben? Egyáltalán a saját magunk elképzelései, céljai szerint éljük az életünket, vagy mások elvárásai, igényei szerint? Vannak egyáltalán konkrét elképzeléseink önmagunkról, helyünkről a világban? Tudunk igazan magabiztosak lenni az egyéni céljainkban? Mi az igazi értelme a létezésünknek? Miért kelünk föl minden reggel? Van olyan dolog, amiért érdemes élnünk?